Isten hozott!

Isten hozott!

Kapcsolat

Alkalmaink

Szolgálataink

Érdeklődőknek

Isten hozott honlapunkon!

Isten magasztalására gyűlünk össze hétről hétre a Szeged-Petőfitelepi Református Templomban. Ebben az évben adtunk hálát Istennek, hogy immár 75 éve szól az Ő Ígéje a szegedi körtöltésen túl is, és azt megértve újulhatnak meg életek. Csak az Isten által megújított ember képes Isten magasztalására, hiszen örömét és háláját fejezi ki egész életével.

A gyülekezeti életben ezt gyakoroljuk. A magasztalás nyelvévé lehet az imádság, a zene, az ének de ugyanúgy a kétkezi szolgálat, az adakozás vagy bármely alkalom vezetése, szervezése is. Az egyik legszebb módja a magasztalásnak a zene, ezért szeretném a gyülekezetünket egy zenekarhoz hasonlítani, akik együtt dicsérjük Istent. Ahogyan a zenekar is különböző hangszereken játszó zenészekből áll, úgy vagyunk mi is különbözőek, akik mégis egyként szólalunk meg.

Magasztaljuk Istent az istentiszteleten minden vasárnap 9 órától, amelyen gyakran szolgál gyülekezetünk énekkara is. A gitár, a hegedű, a furulya amikor megszólal ünnepi alkalmat ajándékoz nekünk. Az énekkar szolgálata pedig példa számunkra. Ez a legnagyobb alkalmunk, ezt ismerik a legtöbben is. Mint a zenekar életében a koncert.

A Csongrádi Református Egyházmegye egyes részein a reformátusság szórványban él, így különösen fontos számunkra, hogy a ránk bízott területen, szórványban élő református embereket összegyűjtsük, ezért havi rendszerességgel tartunk istentiszteletet Algyőn és Mórahalmon. Közös örömünk, hogy ezek a gyülekezetek is erősödhetnek lélekben és létszámban is, és reménységünk hogy majd gyülekezeti hajlék épülhet az ottani misszió folytatásához.

A hétközi alkalmakon kisebb csoportokban, interaktívabb módon találkozunk, ahol a Biblia olvasása, magyarázása és a közös imádság által erősödünk hitünkben. A gyülekezeti bibliaóra, a kékkeresztes bibliaóra, a gyülekezeti hitoktatás, konfirmációs óra, ifjúsági óra, és a felnőtt konfirmációra felkészítő sorozat minősített alkalmak a gyülekezetben.

Ezek a hétközi találkozások önmagukban csak adatok, azonban ha a részvevő fiatal és idős, hit útján már régóta járó és a közelmúltban megtért emberek életét nézzük, akkor válik élővé. Isten hatalmasságát mutatják az ő csodái, amit életünkben véghez vitt. Hatalmas csoda, hogy embereket szabadított meg az alkohol rabságából, és ma is gyülekezetünk szolgáló tagjaiként vannak jelen. Isten csodája, hogy évről évre felnőtt csoporttal kereshetjük a Biblia életre hívó üzenetét, és lehetnek Krisztus követőivé, bekapcsolódva Isten magasztalásába. Isten ajándéka, hogy a hitoktatás által gyermekeket hívhatunk el a templomba, akik családjaikkal érkeznek, és hallják az Evangéliumot. Ezek a sok esetben kevésbé látványos, csendesebb alkalmak, a hit szempontjából életbevágóak, úgy, mint a zenekanak a próbák.

Az elmúlt években a gyülekezetben megtapasztalhattuk azt is, hogyan lehet Isten magasztalása a közösen elvégzett munka is. A szakemberek által megújított gyülekezeti ház, a kialakításra került közösségi tér, és a templom belső felújítása lehetővé tette, hogy méltó, rendezett körülmények között lehessünk együtt. A felújítások folyamán az előkészítési, bontási, tereprendezési munkálatokat lehetőség szerint a gyülekezet tagjai végeztük el.  Szolgálatunk által építettük, szépítettük a templomot és környezetét, a közös munka által pedig erősítettük az egymással való kapcsolatot. Az eredmény pedig Istent magasztalja. Megtapasztaltuk a felújítások alkalmával is, hogy a gyülekezeti tagok sokszínűsége, különbözősége hatalmas ajándék. Volt, aki ásással, volt, aki festéssel, talicskázással, villanyszereléssel, szereléssel, takarítással, pakolással segített. Pont, mint a zenkarban, csak itt a hangszer a gereblye, a seprű vagy épp az ecset volt.

A gyülekezeti életünk teljes egészét nem lehet egy újságcikkben teljesen összefoglalni, de néhány pillanatának felvillantásával láthatjuk, hogy Isten munkálkodik az ország déli részén is. Ő embereket hív el újra és újra, és vezet bennünket szüntelen. Hiszen Ő a karmester. Ő az, aki mutatja az utat, aki segít bennünket személyes és közösségi életünkben. Ő adja meg, hogy közösség tagjai eggyé legyenek, az ő dicsőségére és egymás segítésére.

Ebben erősödhettünk meg az egyházközségünk fennállásának 75. évéért való hálaadáskor is, amikor ezek az igeversek hangzottak: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” Filippi 2,3-5